-Binnie, jössz?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve.
-Dehogy, nem akarok zavarni.-pillantott félre. Hazudik... nagyon is velük szeretne jönni, de udvariaskodik Hannie miatt. Mióta 3 hónapja megmutatták az egyik alvós képünket az ikrek azóta Binnie nem hajlandó Hannieval sehová sem menni, pedig régen mindig hárman(vagy négyen) mentünk mindenhová (Hannie néha elhozta a húgát is).
-Binnie igazán nem zavarnál minket.-mosolygott kedvesen Hannie. Hát őt nem annyira zavarta a kép rólunk.
-Joohan-unni nem kell udvariasságból elviselned.-mondta Binnie, majd elrohant a szobába.
-Eddig nem Hannie voltam?-pillantott rám zavartan Hannie.-Mi baja van velem mostanában?
-Hannie, tudod Binnie zavarban van a kép miatt.-mondtam, mire Hannie sóhajtott egy hatalmasat.
-A régi Binniet akarom!-toporzékolt édesen.-Már a húgomnak is hiányzik. Kérlek menjünk el valahová közösen, mármint mindenki!
-Hannie ezt majd megbeszéljük, de most menjünk.-mondtam, de nem is akartam leplezni az unottságom.
-Oppa!-kapta el a karom Hannie.-Binniet is hozom!
-Ne...-kezdtem bele, de már elrohant érte. Szerintem ez hülye ötlet.
Park Ho Bin
Hirtelen vágódott ki az ajtó és egy Hannie-unni tornádó rángatott magával, miközben hadarta, hogy milyen jó lesz. Ugyan miért lenne jó? Ő elvan Ginnie-hyunggal én meg egyedül... különben is most volt egy csúnya szakításom szóval nincs kedvem menni sehová főleg nem a szokásos kávézónkba, mivel lehet, hogy ott megjelenik és nem akarok jelenetet.
-Hannie, ezt hogy?-szorított magához Ginnie-hyung.
-Oppa, elkaptam a kezét és kirángattam... nem túl nehéz feladat.-mosolygott Hannie-unni.
-Hyung...-kezdtem bele mondókámba, de Hannie-unni kérlelőn nézett rám, így megadtam magam.
-Binnie?-pillantott felém Ginnie-hyung.
-Csak alig várom, hogy menjünk!-mosolyodtam el, majd felkaptam a cipőm és elindultam volna nélkülük, de Hyung elkapta a lábam, így majdnem elestem.
-Binnie, együtt megyünk.-mosolyodott el kedvesen. Miután ők is felhúzták a cipőiket elindultunk a kávézóba... Hyung fogta Unni kezét és karolta a derekamat. Igen, szeret így sétálni velünk. Amikor beléptünk a kávézóba megpillantottam őt.
Az exemet, aki rögtön felém vette az irányt.
-Te!-sziszegte, miközben elkapta a csuklóm.-Most velem jössz!
-Jinho-ophyung ez fáj!-mondtam, miközben botladoztam utána.
-YA!-hallottam meg Ginnie-hyung hagját.
-Mi van?!-fordult idegesen Hyung felé Jinho-oppa, ahogy ő szereti hívatni magát.
-Engedd el Binniet most!-jött közelebb Ginnie-hyung.
-Unni!-kiáltottam Hannie-unnira, aki visszarántotta magához őt, mire Jinho-oppa tovább húzott. A vécébe érve felkent a falra az egész testével.
-Szóval máris új pasid van?!-kiáltott rám.
-Dehogy, ő Ginnie-hyung a legjobb barátom.-nyöszörögtem.-És azaz Unni vele a barátnője.
-Miért szakítottál velem?-nézett mélyen a szemembe, de bár ne tette volna, mert még sötétebb volt, mint általában.
-Mert megmondtam, hogy nem fogok lefeküdni veled...-mondtam.-megmondtam, hogy a seggem nem kínálom fel és ha egyszer is próbálkozol akkor szakítunk.
-Binnie!-rontott be Ginnie-hyung, majd rögtön elrántotta tőlem Jinho-oppát és kezei közé fogta az arcom.-Binnie, jól vagy? Binnie válaszolj! Binnie!
-Jól.-mosolyodtam el, ahogy figyeltem az aggódó tekintete cikázását,
-Binnie.-pillantott rám Jinho-oppa.
-Már megmondtam, hogy ennyi.-pillantottam rá mérgesen, mire ő felállt és kedvesen megérintette Hyung vállát.
-Bocsánat, de beszélhetnék Binnievel 2 percet?-kérdezte bájvigyorral az arcán Jinho-oppa. Hyung rám nézett és én határozottan bólintottam, mire ő kivonult és ekkor Jinho-oppa ajkait az enyémekhez nyomta. Nem tehetek róla, de egyszerűen hagytam neki, hogy a számba jusson a nyelve, hogy megmarkolja a fenekem... talán a megszokás. Miután elváltunk levegőhiányban egy kedves mosolyt vetettem felé, majd 2 méterré tettem a távolságot magunk között.
-Ez volt a búcsúcsókod.-kacsintottam, majd visszatértem Unniékhoz.
Park Joo Han
Tudom, hogy Binnie a fiúkat szereti. Teljesen egyértelmű a dolog... pontosabban, amikor először láttam azt hittem, hogy lány, így Unninak hívattam magam vele, aztán már így ragadt meg. Ginnie-oppa Binnie nélkül tért vissza és még mindig fortyogott az idegtől.
-Oppa!-simítottam a kezem a kezére, mire mérgesen pillantott rám.-Nyugodj meg! Mi történt?
-Az, hogy Binniet a falhoz préselte a csávó most meg megkértek rá, hogy hagyjam őket kettesben. Mi a jó eget csinálhatnak ezek odabent? Milyen kapcsolatban állnak egyáltalán?-idegeskedett Oppa.
-Az egyik ismerősöm, akit ismer Binnie is.-hazudtam mosolyogva.-Nyugi, nem történhet semmi rossz.
-Te honnan ismered?-kérdezte gyanakodva Oppa, majd a vécék felé nézett, ahonnan Binnie csámborgott ki, de a srác utána rohant és elkapta a csuklóját.-Mi ez?
-Egy buliból és nagyon ragaszkodós típus.-mosolyodtam el nagy nehezen, majd Oppára pillantottam. A tekintete villámokat szórt, majd rám pillantott.-Értem én.
-Köszi Hannie.-mosolygott Oppa, majd megindultam a srácok felé. Binniet magamhoz húztam és leválasztottam az ismeretlen srác kezét az övéről.
-Te meg ki vagy?-pillantott rám flegmán a srác.
-Az Unnija...-mosolyogtam, majd elkezdtem terelni Binniet Oppa felé, de nem hagyta magát.
-Te kis ribanc...-pillantott mérgesen Binnie felé.-szóval ezért nem hagyod, hogy megdugjalak?
-Nem, nem ezért.-mondta elszánt tekintettel Binnie.-Azért nem hagyom, mert nem szeretlek.
-Mi?-pillantott idegesen Binnie felé a srác, majd elkapta a két karját.
-Jinho-oppa, légyszíves engedj el és hagyj békén.-pillantott a srác szemeibe Binnie.
-Binnie, te egy utolsó kis szűzkurva vagy.-mondta, majd megtette, amit Binnie kért és távozott.
-Binnie jól vagy?-kérdeztem, de ahogy felpillantott rám könnyek csillogtak a szemében. Most már tudom, hogy szerette, de túl gyors volt neki ez a tempó.-Binnie, szívem!
-Unni...-pillantott félre, mire magamhoz húztam.-Jól vagyok, nincs semmi baj.
-Binnie, sajnálom, hogy elrángattalak.-simogattam a fejét, mire ő elhúzódott, majd megtörölte a szemeit és Oppához sietett, aki felénk jött.
-Binnie, mi a baj?-simította Binnie hátára a kezét Oppa, aki ettől kicsit összerezzent, de magára erőltetett egy mosolyt.
-Semmi.-mosolygott erőltetetten.
-Binnie.-kapta el a fejét az említettnek Oppa.
-Hyung, tényleg nincs semmi.-nyomott egy puszit az arcára Binnie Oppának, majd leült az asztalunkhoz.
-Hannie, mi baja van?-kérdezte Oppa.
-Csak hiányzik neki az anyukája.-mosolyodtam el, mire Oppa hatalmasat sóhajtott.
-Akkor ez volt a baja...-gondolkozott hangosan Oppa, majd Binniehez sietett. Néha feleslegesnek érzem magam a közelükben, de valószínűleg az is vagyok. Olyanok, mint férj és feleség... én csak egy szemlélődő vagyok, aki akadályozza a kapcsolatukat, de Binnie lelki töréseit csak én tudom megoldani és az anyja.
Magamra erőltettem egy mosolyt, majd lehuppantam melléjük. Az egész délutánt együtt töltöttük, de Binnie nem nagyon tudta leplezni a szomorúságát, mondjuk soha nem is ment neki valami jól.
-Kicsim, hazamenjünk?-simogatta a hátát Oppa Binnienek. "Kicsim" ez egy olyan szó, amit csak Binnie érdemel ki. Engem és mást sem hívott így soha, csak Binniet.
-Miért kéne hazamenni?-pillantott Oppa szemébe Binnie.
-Kicsim, tudom, hogy hiányzik az anyukád... már felhívtam és fél óra múlva nálunk van szóval indulni kéne.-fogta meg Binnie kezét Oppa, majd magához rántotta.-Legközelebb szólj, jó Kincsem?
-Rendben, Hyung.-bólintott Binnie, majd rám pillantott kétségbeesve. Nem, most nem segítek neki.
-Oppa, nem kell hazavinned, majd a lakótársam értem jön.-mosolyogtam, majd intettem egyet és elvonultam, de ő nem igazán vette ezt észre, mivel Binniet szorongatta.
Utálom, amikor felesleges vagyok. Tudom, hogy Oppa nem szerelmes belém, csak barátilag szeret és a szüleink miatt járunk egymással. Még egy csók sem csattant el soha köztünk, de mivel nem először járok valakivel és ő sem, nem ez lenne az első csókunk. Szerintem ő nem vonzódik senki máshoz csak Binniehez, amit ő észre sem vesz, hisz szerinte ez csak Hyung-szeretet.
Park Ho Bin
Hyunggal hazamentünk és már anyu ott volt a srácokkal, amikor megláttuk egymást szavak nélkül könnyek között öleltük meg egymást.
-Binnie!-szorított magához anyu.-Úgy hiányoztál!
-Omma!-nyüszítettem bömbölésem közepette. Hirtelen ölelt megához minket Ilgin-hyung.
-Anyuka, szerintem menjetek a szobánkba...-hajolt közel hozzánk, mire csak bólogatni kezdtünk és anyu elrángatott a szobánkba.
-Szóval mi a baj Binnie?-kérdezte anyu a könnyeimet törölgetve.
-Omma...-szipogtam.-Jinho-oppával szakítottam, mert túl gyors volt a tempó...
-Értem.-szorított magához anyu.
-De én tényleg szerettem őt...-suttogtam könnyeimmel küszködve.-És ő szűzkurvának nevezett...
-Mit merészelt?!-háborodott fel anyu, de kitört belőlem a sírás.
Kim Il Gin
Anyuka kb. 2 óra múlva jött ki a szobából és a pólója válla csupa könny volt.
-Hobin-omma!-rohantak hozzá az ikrek.
-Mitől ilyen a pólód?-kérdezte Minnie.
-Csak Binnienek nagyon hiányoztam, így most fejezte be a sírást... elaludt.-mosolyodott el anyuka.
-Anyuka!-szólítottam meg, mire ő mosolyogva rám pillantott.
-Ilgin, ha még egyszer látod azt a srácot, a fiam közelébe ne engedd!-mondta szigorú tekintettel, majd körülnézett.-Egyébként elég nagy itt a rendetlenség srácok.
-Tudjunk, nem tudtuk, hogy jössz, így nem volt időnk összébb pakolni.-mondta mosolyogva Mickey.
-Mármint a ház általában Binnie hangulatától függ...-mosolyodtam el.-Minden az én Kicsikém kedve kénye szerint van...
-És Ilgin-appa megint Binni-ommáról beszél csillogó szemekkel...-mondta Minnie.
-Binnie mióta lett Omma?-pillantott körbe értetlenül anyuka, majd huncut mosoly villant az arcán.-Aztán vigyázz rá az ágyban!
Eddig bírták a többiek és nevetni kezdtek, mire én csak kipirulva álltam a komoly tekintetű anyukával szemben, aki most bízta rám a fiát.
-Értettem Anyuka, minden tőlem telhetőt megteszek!-hajoltam meg, mire mindenki lefagyott, kivéve mi ketten.
-Akkor rendben van Ilgin!-ölelt magához anyuka.-Mert te leszel az első...
-Mi?-pillantottam rá, mire ő csak mosolyogva bólintott. Ez a nő tudja, hogy én tudom? Lehetetlen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése