2. rész

Park Ho Bin sírva dőlt a párnák közé, míg a legjobb barátja Ilgin dörömbölt az ajtóján, de ez most nem tudta érdekelni... nem rég vesztette el édesapját és édesanyja romokban hever. Nem, nem halt meg az apja, hanem elhagyta őket. Nem rég derült ki számára, hogy fia saját neméhez vonzódik, így kedvesen bemutatta az új családját a réginek, ahol a sokkal tökéletesebbek voltak a gyerekei és a felesége is jóval fiatalabb volt.
-Binnie kérlek nyisd ki az ajtót!-szűrődött be az ajtón Ginnie-hyung hangja.-Nyisd ki vagy betöröm!
Binnie már messziről hallotta csak Hyungja hangját, mivel vágásai sikert értek el. A világosbarna szőnyeget vörös foltok borították, mely a fiatal fiú csuklójából szivárgott. Ahogy betörte az ajtót az idősebbik és meglátta, hogy a sötétben a földön hever a barátja rögtön hívta a mentőket.-Binnie, kérlek maradj velem!
A hangos kiabálásra felfigyelt Hobin anyja is és felrohant megnézni 10 éves fiát és 16 éves barátját, de mikor a lépcsőn látta rohanni fiával karjaiban az idősebbet nagyon megrémült. Sok gondolat futott át az agyán miközben látta, ahogy elhajtanak a fiával (és legjobb barátjával) a mentősök.
-Talán, ha figyeltem volna rá... Talán, ha nem csak magammal foglalkoztam volna... Talán, ha lepleztem volna a fájdalmamat... Talán, ha nem szólok róla Neki... Igen, miatta van ez az egész!-gondolta a fiatal édesanya, miközben már pattant a kocsijába és követte a mentőt.
-Istenem, csak add, hogy túlélje!-szorította egyre jobban a kormányt. Mikor beért a kórházba az idegroncs Ilginnel találta szembe magát, aki már csak bömbölni bírt.-Ilgin!
-Miért nem foglalkoztál vele?! Miért nem vetted észre, hogy szenved?! Miért a búcsúleveléből kellett megtudnom, hogy...?! Doktor úr!-kapta el a csuklóját az említett személynek Ilgin.-Hogy van Park Ho Bin?
-Az a 10 éves fiú...-gondolkozott el az orvos.-sajnálom...
-Nem, nem halhatott meg!-kiáltotta Ilgin, majd berontott a terembe, ahol a legjobb barátját takarták volna le...-Binnie! Kelj már fel az Isten szerelmére! Én vagyok az Ginnie-hyung... kelj már fel!
Mindenki csak lesajnálóan figyelte a fiút, de mikor szájon keresztül kezdte lélegeztetni rájöttek, hogy nem adja fel. pár pillanat múlva a 10 éves fiúra kötött gépek újra csipogni kezdtek.
-Binnie kérlek!-zokogta a másik, mire a gép egyenletes pittyegése kezdett megszűnni, de ekkor fogta a defibrillátort és barátja mellkasára helyezte, majd segítettek neki kiütni.-Tarts ki Binnie... nélküled nem tudok élni! Szeretlek, fontos vagy nekem!
A gépek csipogó hangja ismét folyamatos lett és mindenki csodálattal nézett a 16 éves fiúra, aki szájon csókolta barátját, majd mosolyogva simogatta az arcát.
-Kérlek menj ki!-szólt rá az egyik nővér, mire Kim Il Gin még egy puszit nyomott a legjobb barátja szájára és kiment.
-Él! Él Binnie!-rohanta le az említett fiú édesanyjt Ilgin.
-Ginnie, tudom, hogy figyelnem kellett volna rá!-szorította magához a fiút az édesanya, miközben a könnyeit törölgette.-Ilyen pár szeretnék Binnie mellé!
Kim Il Gin csak mosolygott és nem bírt mást csinálni... most lopta el 6 évvel fiatalabb legjobb barátja első csókját, ami egyben az ő első csókja is volt, de valahogy örül, hogy ő volt az első még ha ezt mások nem is tudják.
-Anyuka, most menj haza és majd szólok amikor jönnöd kell, addig pihenj és szedd össz pár cuccát Binnienek.-mosolygott Ilgin, bár legszívesebben most megverte volna őt és a drágalátos férjét is, hogy miattuk került ilyen állapotba Binnie. A fiatalabb anyja haza is ment, míg Ginnie a kórházban ücsörgött a legjobb barátja és egyben szerelme mellett. Bár Ilgin édesanyja sosem szerette igazán Binniet és a családját, ez Ilgint nem érdekelte és barátkozott a fiúval. Az anyja már beletörődött ebbe, mivel elválaszthatatlanok... és ezt mindenki tudta. Mindenkinek tetszett ez a szoros kötelék és viccelődtek azzal, hogy ők férj és feleség, mivel tényleg úgy viselkedtek. Nem is tagadták, hogy úgy viselkednének, mivel szerintük is így volt. Már minden egyes rezdülését értették egymásnak és ha vitatkoztak persze mindig Ilgin kért bocsánatot jó férjhez méltóan és felesége persze mindig megbocsátott. Ha valaki piszkálta feleségét rögtön a segítségére sietett... aztán, mikor meglátta a 10 éves fiú búcsúlevelét, rögtön feltépte az ajtót és csapot-papot hátrahagyva rohant hozzá.
Bár pár hét múltán hazaengedték Binniet, de Ilgin nem hagyta soha egyedül... néha még az iskolát is ellógta csakhogy figyelhessen rá.
-Kim Il Gin!-hallotta meg anyja rikácsoló hangját.
-Omma?-ment le hozzá unottan.
-Miért lógsz az iskolából?!-tette csípőre a kezét a nő.
-Mi közöd van hozzá? Foglalkozz a saját gyerekeiddel...-pillantott mélyen a nő szemébe, majd vissza vonult a szobájába.-Ez a nő, miért nehezít meg mindent? Csinálja, ahogy szokta... fizesse le a tanárokat és kész-gondolta magában, majd elterült az ágyon és a laptopját kinyitva felhívta Skype-on Binniet.
-Ginnie-hyung!-mosolygott rá a fiatalabb, amint megjelent a kép.
-Szia Kicsim... mi újság?-kérdezte mosolyogva Ilgin.
-Képzeld Hyung... a Choi ikrek megkértek, hogy aludhassanak nálam, így most itt vannak.-mosolyodott el édesen Binnie. Ilginben rögtön felment a pumpa és csak meredt a mosolygó Binniere, majd meglátott két srácot rávetődni.-Minnie, Mickey fejezzé-ah!
Eddig bírta a drága Hyung lecsapta a laptop tetejét és elrohant a legjobb barátja házához, ahol csak berontott és felrohant Binnie szobájába. Ott még mindig az ikrek alatt feküdt a kipirult Hobin, így letépte a két srácot barátjáról, akit magához is szorított.
-Kicsim...-simogatta a fejét Binnienek Ilgin. Hirtelen rontott be Hobin édesanyja, aki csak a megszeppent ikreket nyugtatta, míg az ölelkező fiatalokat nézte.-Jól vagy? Mit csináltak veled?
-Harapdálták a nyakamat...-súgta halkan Hyungja fülébe.-és olyan furcsán jól éreztem magam tőle.
-Semmi baj, de ezt nekik ne mondd...-simogatta Ilgin a fiatalabb fejét.
-Rendben Ginnie-hyung!-húzta magához közelebb Hyungját Binnie, mire Ilgin megérezte az aprócska merevedését a fiatalabbnak.
-Gyere, csinálunk azzal ott lent valamit!-emelte fel a 10 éves fiút Ilgin, majd elcipelte a fürdőbe.

1. rész

Kim Il Gin
-Binnie, jössz?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve.
-Dehogy, nem akarok zavarni.-pillantott félre. Hazudik... nagyon is velük szeretne jönni, de udvariaskodik Hannie miatt. Mióta 3 hónapja megmutatták az egyik alvós képünket az ikrek azóta Binnie nem hajlandó Hannieval sehová sem menni, pedig régen mindig hárman(vagy négyen) mentünk mindenhová (Hannie néha elhozta a húgát is).
-Binnie igazán nem zavarnál minket.-mosolygott kedvesen Hannie. Hát őt nem annyira zavarta a kép rólunk.
-Joohan-unni nem kell udvariasságból elviselned.-mondta Binnie, majd elrohant a szobába.
-Eddig nem Hannie voltam?-pillantott rám zavartan Hannie.-Mi baja van velem mostanában?
-Hannie, tudod Binnie zavarban van a kép miatt.-mondtam, mire Hannie sóhajtott egy hatalmasat.
-A régi Binniet akarom!-toporzékolt édesen.-Már a húgomnak is hiányzik. Kérlek menjünk el valahová közösen, mármint mindenki!
-Hannie ezt majd megbeszéljük, de most menjünk.-mondtam, de nem is akartam leplezni az unottságom.
-Oppa!-kapta el a karom Hannie.-Binniet is hozom!
-Ne...-kezdtem bele, de már elrohant érte. Szerintem ez hülye ötlet.

Park Ho Bin
Hirtelen vágódott ki az ajtó és egy Hannie-unni tornádó rángatott magával, miközben hadarta, hogy milyen jó lesz. Ugyan miért lenne jó? Ő elvan Ginnie-hyunggal én meg egyedül... különben is most volt egy csúnya szakításom szóval nincs kedvem menni sehová főleg nem a szokásos kávézónkba, mivel lehet, hogy ott megjelenik és nem akarok jelenetet.
-Hannie, ezt hogy?-szorított magához Ginnie-hyung.
-Oppa, elkaptam a kezét és kirángattam... nem túl nehéz feladat.-mosolygott Hannie-unni.
-Hyung...-kezdtem bele mondókámba, de Hannie-unni kérlelőn nézett rám, így megadtam magam.
-Binnie?-pillantott felém Ginnie-hyung.
-Csak alig várom, hogy menjünk!-mosolyodtam el, majd felkaptam a cipőm és elindultam volna nélkülük, de Hyung elkapta a lábam, így majdnem elestem.
-Binnie, együtt megyünk.-mosolyodott el kedvesen. Miután ők is felhúzták a cipőiket elindultunk a kávézóba... Hyung fogta Unni kezét és karolta a derekamat. Igen, szeret így sétálni velünk. Amikor beléptünk a kávézóba megpillantottam őt.

Az exemet, aki rögtön felém vette az irányt.

-Te!-sziszegte, miközben elkapta a csuklóm.-Most velem jössz!

-Jinho-ophyung ez fáj!-mondtam, miközben botladoztam utána.

-YA!-hallottam meg Ginnie-hyung hagját.

-Mi van?!-fordult idegesen Hyung felé Jinho-oppa, ahogy ő szereti hívatni magát.

-Engedd el Binniet most!-jött közelebb Ginnie-hyung.

-Unni!-kiáltottam Hannie-unnira, aki visszarántotta magához őt, mire Jinho-oppa tovább húzott. A vécébe érve felkent a falra az egész testével.

-Szóval máris új pasid van?!-kiáltott rám.

-Dehogy, ő Ginnie-hyung a legjobb barátom.-nyöszörögtem.-És azaz Unni vele a barátnője.

-Miért szakítottál velem?-nézett mélyen a szemembe, de bár ne tette volna, mert még sötétebb volt, mint általában.

-Mert megmondtam, hogy nem fogok lefeküdni veled...-mondtam.-megmondtam, hogy a seggem nem kínálom fel és ha egyszer is próbálkozol akkor szakítunk.

-Binnie!-rontott be Ginnie-hyung, majd rögtön elrántotta tőlem Jinho-oppát és kezei közé fogta az arcom.-Binnie, jól vagy? Binnie válaszolj! Binnie!

-Jól.-mosolyodtam el, ahogy figyeltem az aggódó tekintete cikázását,

-Binnie.-pillantott rám Jinho-oppa.

-Már megmondtam, hogy ennyi.-pillantottam rá mérgesen, mire ő felállt és kedvesen megérintette Hyung vállát.

-Bocsánat, de beszélhetnék Binnievel 2 percet?-kérdezte bájvigyorral az arcán Jinho-oppa. Hyung rám nézett és én határozottan bólintottam, mire ő kivonult és ekkor Jinho-oppa ajkait az enyémekhez nyomta. Nem tehetek róla, de egyszerűen hagytam neki, hogy a számba jusson a nyelve, hogy megmarkolja a fenekem... talán a megszokás. Miután elváltunk levegőhiányban egy kedves mosolyt vetettem felé, majd 2 méterré tettem a távolságot magunk között.

-Ez volt a búcsúcsókod.-kacsintottam, majd visszatértem Unniékhoz.

Park Joo Han

Tudom, hogy Binnie a fiúkat szereti. Teljesen egyértelmű a dolog... pontosabban, amikor először láttam azt hittem, hogy lány, így Unninak hívattam magam vele, aztán már így ragadt meg. Ginnie-oppa Binnie nélkül tért vissza és még mindig fortyogott az idegtől.

-Oppa!-simítottam a kezem a kezére, mire mérgesen pillantott rám.-Nyugodj meg! Mi történt?

-Az, hogy Binniet a falhoz préselte a csávó most meg megkértek rá, hogy hagyjam őket kettesben. Mi a jó eget csinálhatnak ezek odabent? Milyen kapcsolatban állnak egyáltalán?-idegeskedett Oppa.

-Az egyik ismerősöm, akit ismer Binnie is.-hazudtam mosolyogva.-Nyugi, nem történhet semmi rossz.

-Te honnan ismered?-kérdezte gyanakodva Oppa, majd a vécék felé nézett, ahonnan Binnie csámborgott ki, de a srác utána rohant és elkapta a csuklóját.-Mi ez?

-Egy buliból és nagyon ragaszkodós típus.-mosolyodtam el nagy nehezen, majd Oppára pillantottam. A tekintete villámokat szórt, majd rám pillantott.-Értem én.

-Köszi Hannie.-mosolygott Oppa, majd megindultam a srácok felé. Binniet magamhoz húztam és leválasztottam az ismeretlen srác kezét az övéről.

-Te meg ki vagy?-pillantott rám flegmán a srác.

-Az Unnija...-mosolyogtam, majd elkezdtem terelni Binniet Oppa felé, de nem hagyta magát.

-Te kis ribanc...-pillantott mérgesen Binnie felé.-szóval ezért nem hagyod, hogy megdugjalak?

-Nem, nem ezért.-mondta elszánt tekintettel Binnie.-Azért nem hagyom, mert nem szeretlek.

-Mi?-pillantott idegesen Binnie felé a srác, majd elkapta a két karját.

-Jinho-oppa, légyszíves engedj el és hagyj békén.-pillantott a srác szemeibe Binnie.

-Binnie, te egy utolsó kis szűzkurva vagy.-mondta, majd megtette, amit Binnie kért és távozott.

-Binnie jól vagy?-kérdeztem, de ahogy felpillantott rám könnyek csillogtak a szemében. Most már tudom, hogy szerette, de túl gyors volt neki ez a tempó.-Binnie, szívem!

-Unni...-pillantott félre, mire magamhoz húztam.-Jól vagyok, nincs semmi baj.

-Binnie, sajnálom, hogy elrángattalak.-simogattam a fejét, mire ő elhúzódott, majd megtörölte a szemeit és Oppához sietett, aki felénk jött.

-Binnie, mi a baj?-simította Binnie hátára a kezét Oppa, aki ettől kicsit összerezzent, de magára erőltetett egy mosolyt.

-Semmi.-mosolygott erőltetetten.

-Binnie.-kapta el a fejét az említettnek Oppa.

-Hyung, tényleg nincs semmi.-nyomott egy puszit az arcára Binnie Oppának, majd leült az asztalunkhoz.

-Hannie, mi baja van?-kérdezte Oppa.

-Csak hiányzik neki az anyukája.-mosolyodtam el, mire Oppa hatalmasat sóhajtott.

-Akkor ez volt a baja...-gondolkozott hangosan Oppa, majd Binniehez sietett. Néha feleslegesnek érzem magam a közelükben, de valószínűleg az is vagyok. Olyanok, mint férj és feleség... én csak egy szemlélődő vagyok, aki akadályozza a kapcsolatukat, de Binnie lelki töréseit csak én tudom megoldani és az anyja.

Magamra erőltettem egy mosolyt, majd lehuppantam melléjük. Az egész délutánt együtt töltöttük, de Binnie nem nagyon tudta leplezni a szomorúságát, mondjuk soha nem is ment neki valami jól.

-Kicsim, hazamenjünk?-simogatta a hátát Oppa Binnienek. "Kicsim" ez egy olyan szó, amit csak Binnie érdemel ki. Engem és mást sem hívott így soha, csak Binniet.

-Miért kéne hazamenni?-pillantott Oppa szemébe Binnie.

-Kicsim, tudom, hogy hiányzik az anyukád... már felhívtam és fél óra múlva nálunk van szóval indulni kéne.-fogta meg Binnie kezét Oppa, majd magához rántotta.-Legközelebb szólj, jó Kincsem?

-Rendben, Hyung.-bólintott Binnie, majd rám pillantott kétségbeesve. Nem, most nem segítek neki.

-Oppa, nem kell hazavinned, majd a lakótársam értem jön.-mosolyogtam, majd intettem egyet és elvonultam, de ő nem igazán vette ezt észre, mivel Binniet szorongatta.

Utálom, amikor felesleges vagyok. Tudom, hogy Oppa nem szerelmes belém, csak barátilag szeret és a szüleink miatt járunk egymással. Még egy csók sem csattant el soha köztünk, de mivel nem először járok valakivel és ő sem, nem ez lenne az első csókunk. Szerintem ő nem vonzódik senki máshoz csak Binniehez, amit ő észre sem vesz, hisz szerinte ez csak Hyung-szeretet.

Park Ho Bin

Hyunggal hazamentünk és már anyu ott volt a srácokkal, amikor megláttuk egymást szavak nélkül könnyek között öleltük meg egymást.

-Binnie!-szorított magához anyu.-Úgy hiányoztál!

-Omma!-nyüszítettem bömbölésem közepette. Hirtelen ölelt megához minket Ilgin-hyung.

-Anyuka, szerintem menjetek a szobánkba...-hajolt közel hozzánk, mire csak bólogatni kezdtünk és anyu elrángatott a szobánkba.

-Szóval mi a baj Binnie?-kérdezte anyu a könnyeimet törölgetve.

-Omma...-szipogtam.-Jinho-oppával szakítottam, mert túl gyors volt a tempó...

-Értem.-szorított magához anyu.

-De én tényleg szerettem őt...-suttogtam könnyeimmel küszködve.-És ő szűzkurvának nevezett...

-Mit merészelt?!-háborodott fel anyu, de kitört belőlem a sírás.

Kim Il Gin

Anyuka kb. 2 óra múlva jött ki a szobából és a pólója válla csupa könny volt.

-Hobin-omma!-rohantak hozzá az ikrek.

-Mitől ilyen a pólód?-kérdezte Minnie.

-Csak Binnienek nagyon hiányoztam, így most fejezte be a sírást... elaludt.-mosolyodott el anyuka.

-Anyuka!-szólítottam meg, mire ő mosolyogva rám pillantott.

-Ilgin, ha még egyszer látod azt a srácot, a fiam közelébe ne engedd!-mondta szigorú tekintettel, majd körülnézett.-Egyébként elég nagy itt a rendetlenség srácok.

-Tudjunk, nem tudtuk, hogy jössz, így nem volt időnk összébb pakolni.-mondta mosolyogva Mickey.

-Mármint a ház általában Binnie hangulatától függ...-mosolyodtam el.-Minden az én Kicsikém kedve kénye szerint van...

-És Ilgin-appa megint Binni-ommáról beszél csillogó szemekkel...-mondta Minnie.

-Binnie mióta lett Omma?-pillantott körbe értetlenül anyuka, majd huncut mosoly villant az arcán.-Aztán vigyázz rá az ágyban!

Eddig bírták a többiek és nevetni kezdtek, mire én csak kipirulva álltam a komoly tekintetű anyukával szemben, aki most bízta rám a fiát.

-Értettem Anyuka, minden tőlem telhetőt megteszek!-hajoltam meg, mire mindenki lefagyott, kivéve mi ketten.

-Akkor rendben van Ilgin!-ölelt magához anyuka.-Mert te leszel az első...

-Mi?-pillantottam rá, mire ő csak mosolyogva bólintott. Ez a nő tudja, hogy én tudom? Lehetetlen!

Prológus

Park Ho Bin
-Binnie!-ölelt meg a mai reggel vagy már huszadszor anya.-Nem muszáj menned és különben is csak 16 éves vagy még!
-Omma, ott lesz Ginnie-hyung is, mi több vele leszek egy szobába.-mosolyodtam el, mire ő bólintott, majd próbált egy szigorú pillantást vetni rám.
-Ne pasizz majd túl sokat és akikkel összemelegedtek azokról mesélj sokat!-kuncogott anyu.
-Omma!-nevettem el magam, majd bepakoltam az utolsó csomagot is Ginnie-hyung kocsijába. Szomorúan integetett nekem anyu, így a szemeim könnybe lábadtak.
-Binnie, ne sírj!-simította kezét a combomra Ginnie-hyung. Mindig ezt csinálja velem (nem tud róla, hogy a fiúkhoz vonzódom, így nem tehet róla, de akkor is). Magamra erőltettem egy mosolyt, de éreztem, ahogy folynak a könnyek az arcomon.-Binnie, tudod, hogy ez a debütálás miatt kell... és különben is bármikor eljöhet hozzánk anyukád, vagy haza hozlak.
-Hyung!-szipogtam. Felvidítottak a szavai, de nem bírtam befejezni a sírást. Még csak 16 vagyok, de el kell válnom anyukámtól és így ő egyedül lesz, mivel apu nem sűrűn van otthon.

Kim Il Gin
Binnie az egész utat végig sírta, ami nem több fél óránál, de akkor is. Összeszorul a szívem attól, ha sírni látom. 6 év van köztünk, de legjobb barátok vagyunk... Tudom, hogy furcsa, de ez van. Anyu nem nagyon kedveli 2 éves kora óta Binniet, de ez engem nem nagyon érdekel. Én szeretem őt és kész. A skacok mindig azzal szívatnak minket, hogy Binnie a feleségem, amin persze csak nevetünk, de ha tudnák hogy Binnie meleg. Én is csak véletlenül tudtam meg és ő nem tudja, hogy tudom. Mikor megálltunk Binnie még mindig zokogott, így kikapcsoltam az övem és egy ölelésbe vontam.
-Binnie...-puszilgattam a feje búbját.-nyugodj meg, kérlek! Nem szeretem látni, ha sírsz... a szívem megszakad tőle.
-Ginnie-hyung.-szipogott fel hangosan Binnie.
-Binnie, menjünk be! Ígérem, hogy egyben az anyukád és a hyungod is leszek...-simogattam meg a fejét, amit fel is emelt. Gyorsan, de óvatosan letöröltem a könnyeit, majd becipeltem a nehezebb cuccokat, míg ő a könnyűeket, bár nem is szerettem volna másképp. A mi szobánk van a legelszigeteltebb helyen és a legnagyobb is. A miénk a földszinten van, míg a többieké az emeleten a vendégszobákkal együtt. a többiek még nem érkeztek meg, így még csak mi ketten vagyunk... a fiukat ismerve délutánig. Miután kipakoltunk nekiállt Binnie főzni, majd mikor végzett mellém huppant a kanapéra. A testem már magától mozgott és közelebb vontam magamhoz őt, majd a vállamra döntötte a fejét.

Choi Hee Min
Apu mosolyogva segített kipakolni a ház elé a cuccokat, majd elhajtott dolgozni.
-Minnie, akkor kalandra fel!-kiáltottam, majd kivágtam volna az ajtót, de zárva volt, így Minnie előkaparta a kulcsát a táskája legaljáról. Miután kinyitottuk az ajtót elindultunk az emeletre, de útközben megakadt a szemem Binniéken. A kanapén ölelkezve aludtak, így halkan hordtuk fel a cuccaink, majd kipakoltunk és megint lementünk. A konyha felé pillantottunk, ahol Binnie főztje várt minket. Le akartam ülni enni, de ekkor Minnie maga után húzott nagy kuncogások közepette.

Choi Han Min
-Minnie, mit tervezel?-mosolyodott el a testvérem, mire én előkaptam a telefonom és elkezdtem fotózni Binniéket, amihez később Mickey is csatlakozott. Egy kicsit megmozdult Ilgin-hyung, így úgy néztek, mint akik csókolózni akarnának... hát ennek nem nagyon fog örülni Hannie-noona, de mindegy. Miután ki szórakoztuk magunkat elraktuk a telefont és összenéztünk.
-Mickey felébresszük őket?-kérdeztem gonosz mosollyal az arcomon.
-Természetesen, Minnie.-mosolygott vissza ördögien a testvérem, majd mindketten Binniehez hajoltunk és elkezdtük harapdálni és puszilgatni. Binniet lehet ezzel a legjobban szívatni, mivel ha ezt csináljuk még nyögdécsel is. Már van róla nem egy felvételünk, ahogy ezzel szívatjuk és persze, hogy minden embernek megmutatjuk, aki ismeri. Binnie eldőlt a másik irányba, mire Hyung felkelt.
-Hyung!-pillantottam rá ijedten. Álmosan, de egyben mérges pislogásokat kaptunk válaszul, mire eltávolodtunk Binnietől. Hadd ébressze fel a férje.
-Binnie...-simogatta meg az arcát Ilgin-hyung, majd végigpuszilta az egész arcát és a nyakára tévedt.-Binnie Bunny...
-Hyung?-nyöszörgött Binnie, miközben felült, ugyanis Ilgin-hyung felrángatta.
-Binnie, gyere együnk a srácokkal!-simogatta meg mosolyogva Hyung az arcát Binnienek. Binnie aprót bólintott majd a konyha felé kezdett vánszorogni és rögtön meg is talált mindent.-Még jó, hogy úgy rendeztem be, hogy minden megfelelő legyen neked...
-Ginnie-hyung, te is kérsz?-kérdezte Binnie, miközben a forró leves felett imbolygott.
-Igen Binnie.-mosolygott Hyung. Leültünk enni, de Binnie nagyon fáradt volt, így nem evett. Persze a férjura megetette, majd elcipelte aludni.
-Mickey, te nem érzed úgy, hogy olyan mintha ők lennének Omma és Appa?-kérdeztem, mire ő csak bólogatott, majd elgondolkozott.
-Arra már rájöttél, hogy nekik még más emeleten is van a szobájuk...-mosolyodott el perverzen Mickey.
-Kérlek, a házat Ilgin-hyung nézte ki, szóval az csak természetes, hogy minden megfelel Binnienek.-mosolyogtam, majd mi is elvonultunk a szobánkba.

Im Tae Suk
-Hyung, akkor este megyünk a randi után?-tisztáztam a a dolgokat. Nem tudom, hogy mi olyan nagy szám ebben az összeköltözésben. Mi Seonki-hyunggal már vagy 15 éves korunk óta együtt lakunk szülők nélkül. Mondjuk jó lesz a maknae line baromságait hallgatni állandóan és Binnie főztjét enni, na meg a csajokat is bármikor áthívhatjuk.
-Igen Sukkie.-válaszolt Hyung.
-Hyung, ugye nem csak szerintem egyre sexybbek a mi Noona-ink?-mosolyogtam, mire ő megborzolta a hajam.
-Nem Sukkie... szerintem is.

Lee Seon Ki
A randink késő estig tartott, mint mindig, majd hazavittük a lányokat és megadtuk az új címünket. Imádom őket, főleg az én kis Babymet. A cuccokkal megpakoltuk a kocsit, majd leadtuk a kulcsot és új otthonunk felé vettük az irányt. Amikor beléptünk az ajtón az fogadott minket, hogy Binnie főz, Ilgin-hyung tévézik és az ikrek kergetőzve veszekszenek. Láttam Binnie szemén, hogy már megy felfelé benne a pumpa, így jeleztem Sukkienak, hogy várjuk meg mi lesz belőle... és a bomba robbant is.
-Minnie, Mickey! NE ROHANGÁLJATOK MÁR!-kiáltotta el magát Binnie, de az ikrek nem figyeltek fel rá, csak Ilgin-hyung, aki jó férjhez illően felpattant és intézkedett.
-MINNIE, MICKEY!-üvöltötte el magát, mire mindketten ledermedtek.-Hallgassatok Binniere!
-Oké Appa.-nyújtotta ki a nyelvét Mickey, majd elrohantak Binniehez.-Omma, mit szeretnél?
-Hogy ne kiabáljatok, mert szétmegy a fejem.-mondta, majd eszébe jutott a megszólítás.-És Omma?
-Igen, Ilgin-hyung Appa és Binnie-ssi az Omma...-mosolygott Minnie, de még gyorsan hozzátette,-Befejeztük a kiabálást, Omma.
-Binnie, nagyon fáj a fejed?-kérdezte Ilgin-hyung, miközben hátához tapadta az említettnek.
-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre Sukkieval, mire Binnie megijedt, de Ilgin-hyung csak szorította magához.
-Sziasztok!-mosolyodott el fáradtan Binnie... biztos korán kelt és hiányzik neki az anyukája... mindig is nagyon ragaszkodott hozzá.-Mindjárt kész a kaja. Ginnie-hyung, addig segítesz a Hyungoknak bepakolni?
-Persze.-puszilta arcon Binniet Ilgin-hyung, majd segített bepakolni és miután végeztünk leülhettünk vacsorázni.