Ilgin
Binnie azóta mióta szájon pusziltam nem eszik semmit és ez nagyon aggaszt. Mosolyogva lopóztam mögé és magamhoz húztam. Reggel van és hát merevedésem is, de erről ő is tud, hisz érzi. Hogy honnan veszem? Megfeszült minden izma és nyugtalan.
-Jó reggelt Kicsim!-csókoltam a fiú nyakába.
-Jó reggelt Hyung.-fordult velem szembe mosolyogva Binnie.
-Mi lesz a reggeli?-kérdeztem, mire csak elmosolyodott.-Várj! Megmondom a válaszodat: "Amit szeretnél Hyung."
-Pontosan.-mosolygott rám a legjobb barátom. Hirtelen felindulásból felpakoltam a pultra és lábai közé állva magamhoz öleltem.
-Miért nem eszel mostanság? Azért mert szájon pusziltalak? Ha zavar akkor nyugodtan felejtsd csak el...-susogtam a fülébe.
-Nem az, hogy zavar, hisz fiatalabb koromban csináltunk mi már kínosabb dolgokat is...-motyogta, majd eltávolodtam tőle, de csak annyira, hogy lássam a kipirult arcát.
-Igaz is, hisz én tanítottalak meg nagyon sok dologra.-mosolyogtam, majd nyakába csókoltam.-És kissé hiányoznak is azok az apró nyögések, amiket mindig is hallottam, miközben segítettem az erekciódon, vagy mikor a nevemet nyöszörögted...
-Hyung!-pirult el még jobban Binnie.
-Binnie Bunny...-susogtam, majd ajkaira hajoltam és férfiasságára simítottam a kezem.
Seonki
Sukkieval nyugodtan vonultunk le az emeletről, amikor egy édes nyögést hallottunk. Lejjebb osontunk hát megnézni mi is volt ez. A konyhába pillantva ledöbbenve álltunk meg... Hyung Binniet izgatta, aki vörös arccal nyöszörgött. Hyung a fiú nyakát harapdálta. Gyorsan mégis halkan felvonszoltam magammal a ledöbbent dongsaengemet. Belökdöstem a szobába és becsuktam mögötte az ajtót, majd szaladtam figyelmeztetni az ikreket, hogy ne menjenek le.
-Miért nem mehetünk le?-akadt ki Mickey.
-Nem fontos, csak a lényeg, hogy ne menjetek le...-morogtam.
-Jó akkor tudod mit? Ha nem mondod meg megnézem én magam...-indult meg Mickey, míg Minnie csendben figyelte a történéseket.
-Megmondom!-emeltem meg kissé a hangom, mikor a keze már a kilincsen volt.-Szóval Sukkieval nyugodtan mentünk lefelé és annyit láttunk, hogy Hyung és Binnie eléggé "felnőttes dolgokat" csinálnak, amit nem kéne látnotok, de még nekünk sem...
-Mi az a felnőttes dolog?-kérdezte aranyosan Minnie.
-Hát elég annyi, hogyha azt mondom, hogy Binnie a konyhapulton, Hyung a lábai között és Binnie paradicsom piros fejjel nyöszörög, míg valamit ügyköd Hyung az intimebb területeken?-pillantottam az ikrekre.
-Szóval akkor Omma és Appa AZT csinálják?-kérdezte mosolyogva Mickey.
-Igen, szóval légyszíves ne menjetek le...-mosolyodtam el.-Tudjátok, hogy akkor Hyung jó sokáig nem nyúlhatna hozzá így, ha lebuknának. Több éves munkája veszne kárba Ilgin-hyungnak.
-Rendben, nem megyünk le...-mosolyogtak az ikrek.
-Gyertek át hozzánk... a mi szobánk kissé távolabb is van.-mosolyogtam, majd elvonultunk a szobámba, ami közös volt Sukkieval.
Hobin
-Ginnie-hyung...-nyöszörögtem.
-Shhh...-tette mutató ujját a szám elé. Már az ágyunkon voltunk és kezdek félni.-Tudom, hogy a fiúkat szereted... kérlek ne tiltakozz... hat éve erre várok, ha nem több szóval kérlek...
-Rendben, de kérlek vigyázz... tudod, hogy...-kezdtem bele a magyarázásba.
-Ígérem óvatos leszek Kicsim.-mosolygott Hyung, majd síkosítót vett elő és bekente vele az ujjait, hisz már a ruhák lekerültek rólunk.
Taesuk
Egy fájdalmas és magas nyögést hallottunk a földszintről. Nem is lepődök meg ezen, Binnie hangja sosem volt túl halk akkor sem mikor szerette volna. Remélem Hyung vigyáz a kis feleségére azért. Igazán elmondhatták volna nekünk a srácok, de nem tették. Ennyire nem bíznak bennünk vagy mi? Tudhatnák, hogy nem mondjuk el senkinek.
-Min gondolkozol ennyire Sukkie?-kérdezte Hyung.
-Csak azon, hogy miért nem mondták el nekünk...-magyaráztam, mire átkarolta a vállamat.
-Hisz ezt már rég tudjuk róluk, csak még nem volt teljesen egyértelmű a dolog. Egymásnak lettek ők ketten teremtve.-mosolygott Seonki-hyung.
Binnie azóta mióta szájon pusziltam nem eszik semmit és ez nagyon aggaszt. Mosolyogva lopóztam mögé és magamhoz húztam. Reggel van és hát merevedésem is, de erről ő is tud, hisz érzi. Hogy honnan veszem? Megfeszült minden izma és nyugtalan.
-Jó reggelt Kicsim!-csókoltam a fiú nyakába.
-Jó reggelt Hyung.-fordult velem szembe mosolyogva Binnie.
-Mi lesz a reggeli?-kérdeztem, mire csak elmosolyodott.-Várj! Megmondom a válaszodat: "Amit szeretnél Hyung."
-Pontosan.-mosolygott rám a legjobb barátom. Hirtelen felindulásból felpakoltam a pultra és lábai közé állva magamhoz öleltem.
-Miért nem eszel mostanság? Azért mert szájon pusziltalak? Ha zavar akkor nyugodtan felejtsd csak el...-susogtam a fülébe.
-Nem az, hogy zavar, hisz fiatalabb koromban csináltunk mi már kínosabb dolgokat is...-motyogta, majd eltávolodtam tőle, de csak annyira, hogy lássam a kipirult arcát.
-Igaz is, hisz én tanítottalak meg nagyon sok dologra.-mosolyogtam, majd nyakába csókoltam.-És kissé hiányoznak is azok az apró nyögések, amiket mindig is hallottam, miközben segítettem az erekciódon, vagy mikor a nevemet nyöszörögted...
-Hyung!-pirult el még jobban Binnie.
-Binnie Bunny...-susogtam, majd ajkaira hajoltam és férfiasságára simítottam a kezem.
Seonki
Sukkieval nyugodtan vonultunk le az emeletről, amikor egy édes nyögést hallottunk. Lejjebb osontunk hát megnézni mi is volt ez. A konyhába pillantva ledöbbenve álltunk meg... Hyung Binniet izgatta, aki vörös arccal nyöszörgött. Hyung a fiú nyakát harapdálta. Gyorsan mégis halkan felvonszoltam magammal a ledöbbent dongsaengemet. Belökdöstem a szobába és becsuktam mögötte az ajtót, majd szaladtam figyelmeztetni az ikreket, hogy ne menjenek le.
-Miért nem mehetünk le?-akadt ki Mickey.
-Nem fontos, csak a lényeg, hogy ne menjetek le...-morogtam.
-Jó akkor tudod mit? Ha nem mondod meg megnézem én magam...-indult meg Mickey, míg Minnie csendben figyelte a történéseket.
-Megmondom!-emeltem meg kissé a hangom, mikor a keze már a kilincsen volt.-Szóval Sukkieval nyugodtan mentünk lefelé és annyit láttunk, hogy Hyung és Binnie eléggé "felnőttes dolgokat" csinálnak, amit nem kéne látnotok, de még nekünk sem...
-Mi az a felnőttes dolog?-kérdezte aranyosan Minnie.
-Hát elég annyi, hogyha azt mondom, hogy Binnie a konyhapulton, Hyung a lábai között és Binnie paradicsom piros fejjel nyöszörög, míg valamit ügyköd Hyung az intimebb területeken?-pillantottam az ikrekre.
-Szóval akkor Omma és Appa AZT csinálják?-kérdezte mosolyogva Mickey.
-Igen, szóval légyszíves ne menjetek le...-mosolyodtam el.-Tudjátok, hogy akkor Hyung jó sokáig nem nyúlhatna hozzá így, ha lebuknának. Több éves munkája veszne kárba Ilgin-hyungnak.
-Rendben, nem megyünk le...-mosolyogtak az ikrek.
-Gyertek át hozzánk... a mi szobánk kissé távolabb is van.-mosolyogtam, majd elvonultunk a szobámba, ami közös volt Sukkieval.
Hobin
-Ginnie-hyung...-nyöszörögtem.
-Shhh...-tette mutató ujját a szám elé. Már az ágyunkon voltunk és kezdek félni.-Tudom, hogy a fiúkat szereted... kérlek ne tiltakozz... hat éve erre várok, ha nem több szóval kérlek...
-Rendben, de kérlek vigyázz... tudod, hogy...-kezdtem bele a magyarázásba.
-Ígérem óvatos leszek Kicsim.-mosolygott Hyung, majd síkosítót vett elő és bekente vele az ujjait, hisz már a ruhák lekerültek rólunk.
Taesuk
Egy fájdalmas és magas nyögést hallottunk a földszintről. Nem is lepődök meg ezen, Binnie hangja sosem volt túl halk akkor sem mikor szerette volna. Remélem Hyung vigyáz a kis feleségére azért. Igazán elmondhatták volna nekünk a srácok, de nem tették. Ennyire nem bíznak bennünk vagy mi? Tudhatnák, hogy nem mondjuk el senkinek.
-Min gondolkozol ennyire Sukkie?-kérdezte Hyung.
-Csak azon, hogy miért nem mondták el nekünk...-magyaráztam, mire átkarolta a vállamat.
-Hisz ezt már rég tudjuk róluk, csak még nem volt teljesen egyértelmű a dolog. Egymásnak lettek ők ketten teremtve.-mosolygott Seonki-hyung.
